Hazánkban Február 25-e, A kommunizmus áldozatainak emléknapja. Ezen az emléknapon, a 133 napos magyar tanácsköztársaság, a második világháború és azt követő évek harctéren kívüli áldozatait, és meghurcoltjait, és a több mint negyven éves kommunista diktatúra áldozataira emlékezünk.
A tanácsköztársaság halálos civil áldozatainak számát 600 fő köré teszik, de a meghurcoltak,
(pld: Az "ellenforradalmi" egyének büntetése, Budapest 1919. évi húsvétot ünneplő keresztények, Hollán Sándort és fia, ifj. Hollán Sándor akiket a Lánchídról a Dunába lőttek) és a kínzottak száma ennél több.
"Málenkij robot" (kis munka oroszul) szavakkal több mint 300,000 magyart hurcoltak el
A második világháború utolsó hónapjaiba, és az azt követően a deportáltak számát 700,000-1,100,000 közé teszik a deportáltak számát, akik közül 300,000-en soha nem tértek haza.
(Az alábbi cikkek második világháborúban szovjet hadifogságba került magyar katonák vallomásaiból részletek )
Hadifogoly Híradó: „Szórakozásból foglyot ölt az őrparancsnok”
A Krím-félszigeten nem volt nagy számú a fegyveres őrök csoportja. A Fekete-tenger veszi körül, a kontinenssel csak egy híd köti össze. Ezen illetékteleneknek átmenni pedig lehetetlen. Érthető, hogy az őrök unatkoztak, amit fokozott a helyhez kötöttség is.
Csak az őrparancsnok mozgáskörlete volt korlátlan. Úgy látszik, ő is unta már az eseménytelenséget, és mesterségesen teremtett alkalmat a szenzációra.
Sétája során útjába került egy csellengő hadifogoly, akit barátságosan magához hívott. A tőle megszokott durva szidalmak helyett egy kissé távolabbi területre mutatott, ahol már nyíltak a tavasz első virágai. Kérte és egyben utasította is a foglyot, hogy menjen oda, szedjen belőlük.
A megbízott fogoly láthatóan megörült a feladatnak. Talán arra is gondolt egy pillanatra, hogy szolgálatáért kap egy sodrásra való mahorkát is. A parancsot teljesítve, átlépte a tiltott terület határát jelző „Állj, lövök!” feliratú drótkerítést. Odébb ment 15-20 lépést, és háttal az őrparancsnoknak, nyugodtan, gyanútlanul tépegette a virágot.
Az őrparancsnok pedig célzott. És lőtt. A dolog egyértelmű. A fogoly élettelen teste a tiltott területen feküdt. Mellette egy tábla nagy betűkkel, hogy mindenki jól lássa: „Így jár, aki szökni próbál!”
Egy nyomorult, szegény hadifogollyal kevesebben lettünk. Egy édesanya otthon már hiába várja haza szeretett fiát. Ám a hős szovjet katonának eggyel több lett a kitüntetése. Hisz megakadályozta egy "magyar fasiszta " ellenség szökését.
Hernádi Ferenc – Paks
HH 1993/8.
Hadifogoly Híradó: „A baskíriai UFA-táborban – lassú halálraítélve”
A szódagyári telepen három, egyenként kb. 50 méter hosszú, fölbe ásott, emeletes priccses „szálloda” várt bennünket. Ez korábban női deportáltak lágere volt.
Másnap reggel üres, kenyér nélküli levessel a gyomrunkban már munkára mentünk. A munkaidő este 7-ig tartott. Vacsora: 60 dkg kenyér, fél evőkanál cukor és tea. Ezt kaptuk 3 hónapon keresztül. Egy hónap alatt súlyunk felére csökkent. Feléltük saját testünket.
Az ősz közeledtével megkezdődött a burgonyaszedés. Én is jelentkeztem... Nyitott teherautóban szállítottak bennünket a kolhozba. Egy hatalmas, huzatos birkahodály lett a szállásunk, aminek nedves szalmával borított padlójára szinte ájultan buktunk rá az éhségtől és a kimerültségtől. Este krumplit főztek a disznóknak, de az élelmesebbek elették az állatok elől.
Másnap, vasárnap kivittek minket a földekre burgonyát szedni. Vállig ért a gaz, a föld valószínűleg sohasem látott kapát. A munkavezető kitűzött egy karót, odáig kellett felszednünk a krumplit estig. Ez volt a napi norma. Igyekeztünk elérni, hogy utána pihenhessünk is egy kicsit, csakhogy amikor a karóhoz közeledtünk, azt 50 méterrel továbbtették. Azt kellett volna lefényképezni és a világ elé tárni, ahogyan a holtfáradtan vánszorgó emberek lerogytak a szálláskörlet vizes szalmájára. A körletben 0 fokos hőmérséklet fogadott bennünket. Többek szájából elhangzott a megállapítás: „Jó volna még egyszer Magyarországon akár disznónak is lenni!” A csoportot végül vissza kellett vinni a városi lágerbe, mert tagjai munkaképtelenné váltak.
Almádi Ferenc – Heves
HH 1992/1.
Világszerte a kommunizmus halálos áldozatai számát 100,000,000 fölé becslik. Pontos adat a magyar áldozatokról nincsen. Legyen az halálos, vagy sem. Ne felejtsük el a kommunizmus magyar áldozatait!
CSAK EGYÜTT HOZHATJUK EL A MEGÚJULÁST
CSMP 2025.